Manapság az emberek sokat gyűlölködnek és ezzel én sem vagyok másképp. Utáljuk azt, ami rossz nekünk, ami árt nekünk, vagy ami csak egyszerűen nem tetszik. Egyesek már ezt is humornak veszik és a barátokat ugyanúgy szidják, mint felebarátokat és ellenségeket. De ahogy egyre jobban fáradok rá kell jönnöm, a gyűlölet értelmetlen. Persze egyszerűen ad célt az embernek egy olyan belső tűz, mely nem foglalkozik mással, csakis a lángolással és a felégetéssel, de végül nem lesz semmi jó sem belőle. A nap szépen lassan elrejtőzik a dombok mögött és én elfelejtem azt, hogy miért gyűlölködök, csak morgok magamnak az orrom alá, tudva, hogy ezzel kiengedhetem a gőzt, lehetőleg nem ártva senkinek. Majd a sötétségben ülve megláthatom azt, hogy bárki bármit is tett, kicsit sem számít. A gyűlöletem önmagát égeti el és rájövök, hogy hamuból és könnyekből amik utána maradtak nem olyan vicces homokvárat építeni. Sokkal jobb hátradőlni és hagyni az egészet a fenébe. Próbáld ki, egyszerűbb szarni rá.

Egy levél az öngyűlölőtől

Kedves olvasó!
Ha nem ijesztett el a kissé megrettentő cím akkor máris kellemesen csalódtam. Sok mindent elmondhatok magamról, de azt biztos nem, hogy könnyen kedvelhető lennék. Persze lehet, hogy ezt mások gondolják, de én kevés szeretnivalót találtam magamban az évek során. Sokmindent láttam, mely meggyőzhetne arról,mégsem vagyok olyan rossz ember, de ez nem ilyen egyszerű. Hiszen legtöbbször ha látsz valamit, akkor az ellen tenni is tudsz, és ha nem teszel, hát te is ugyanúgy hibás vagy. És sokmindent láttam. Egyszerűen nem tettem meg a megfelelő lépéseket az életben, és ezzel másoknak okoztam kárt. Persze sokszor látni engem ezután is úgy, hogy meg sem rezdül az arcom, de mégsem hagyhatom, hogy lássák milyen vagyok, mennyire gyenge. Már azt a valakit sem ismerem fel aki éppen a tükörből pillant vissza rám, ha éppen képes vagyok a saját szemembe nézni. Utálom azt az embert, aki nevet mások nyomorúságán, tudva, hogy neki már úgysem nagyon árthatnak, hiszen szégyenérzete nem nagyon van, az értékeinek pedig csak ő maga árthat. Utálom azt az embert aki már csak mérgezi önmagát, nem foglalkozva a jövővel, ami túl ködös neki. Utálom azt az embert, aki nem tud veszíteni és csak halad tovább makacsul amikor annyival könyebb elbukni a sárba, követni mindent, ami régen fontos volt neki. Megvetem azért, mert néha még remél, reméli azt, hogy egyszer jobb lesz, hiába árulták el már annyiszor és annyian, hogy hinni már nem hisz. Gyűlölöm azért, mert mindene megvan amit sosem kért, és semmije sincs, amit valaha is akart. Nem tudom megbecsülni, mivel senki ugyanúgy mint akárki más, egy egyszerű porszem a hatalmas szélben a többiek mellett. Halad tovább az árulók mellett és makacsul, megkeseredetten próbál valamit elérni ami már számítana, hiába vakította már meg mindkét szemére önmagát, mert amit a világ mutatott már túl sok és az illúziók eltűnnek, hogy csakis a kegyetlen igazság maradjon meg mindörökre megváltoztathatatlanul. De hiába nem látsz már többé, emlékeidben ott élnek a képek életed végéig, hiába küzdesz ellenük. A múlt szellemei a vak ember jelenje aki a sötétben kapálódzik egyetlen biztos pont után abban a reményben, hogy mégis megpillant valami újat és frissítőt. De bármennyire is harcolsz, nincs olyan hogy feloldozás ezen a világon, csakis megbocsátás. És hogy mit mondanék ennek az embernek aki szemben áll velem a tükörben? Bár néha nem úgy tűnik, sosem bocsátok meg neki, csakis azért, aki. Egy a semmibe bátran kapaszkodó, reménykedve próbálkozó, megkeseredett senkiházi. Vagyis én jómagam.

Ajánlás: Californication (kaliforgia)

Talán az aktuális sorozatok közül a legjobb a Magyarországon Kaliforgia néven futó remekmű. A történet egy íróról szól, aki teljes gőzzel él és nem hagy ki semmilyen élvezetet sem, mégsem képes elérni a boldogságot. A sztorit kevesebb dolog mondhatná el ilyen jól mind ez a rövid videó. Hank moody egy hedonista, aki gyűlöli önmagát, gyűlöli az embereket és kifejezetten gyűlöli a helyet ahol lakik, ám mégis kihasználja ami jut neki. Első pillantásra annyit láthatunk hogy nincs is másról szó, mint nőkről piáról és önutálatról, de ott egy másik szál is, amely a modern problémákkal és a főhős és barátainak hibáival foglalkozik.Megbűnhődnek a hibáikért, és van nekik belőle elég. A hedonizmus mellé társuló nihilizmusban viszont újra és újra feltűnnek a klasszikus értékek, amik tanulságot is hordozhatnak a modern nemzedék számára, amiből én is jöttem. Akinek ez és a magának mindent megengedő humor nem lenne elég, az megfigyelheti, hogy a jelenetek is jól ki vannak dolgozva, a zene pedig nagyon passzol a hangulathoz, sőt még emeli is azt. Végszóként csak annyit, hogy ajánlom jó és rossz időkre egyaránt egy kis könnyed felüdülésnek, vagy elgondolkodtatásnak és ne feledjétek: Hank hates you all.

Újra forog a mókuskerék....

Ki ne látott volna már egy hörcsögöt futni egyfolytában abban az egy helyben álló kerékben? És gondoltatok már arra, hogy szegény állatnak milyen rossz, hogy feleslegesen fut? Pedig nem fut feleslegesen.
Ahogy véget értek az ünnepek mi is visszatértünk a saját kis rutinunkba, ami mindenkinek más és más. Tanulás, munka, a valamelyik helyetti aktív lógás,nem számít, napról-napra csináljuk újra és újra, próbálnánk haladni előre, de hiába forog a kerék menni nem fog, maximum odébbrakják vagy lecserélik egy másikra. Persze lehet, hogy ez nem tetszik valakinek, még olyan állatot is láttam aki lázadásképpen kívülről forgatta a kereket, de ez nem ugyanolyan ismétlés? Sokkal inkább az a lényeg, hogya kerék kényelmes legyen. A folytonos munka el tudja foglalni annyira az embert, hogy az elfelejtse a bánatot arra a pillanatra. A kényelmes mókuskerék a világ egyik legjobb dolga, aki megtalálja boldogan rohan benne, hiszen a munka sokmindent elfelejtet, sőt örömet is okozhat. Ezért mondom én , ha szereted akkor boldogan térj vissza hozzá, vagy keress egy másikat, de a kisállat nem fut hiába,csak kitölti az idejét. És így sokkal többre értékeli a vacsorát és a forgácsát is aznap este. A kellemes mókuskeréknél nincs is jobb, ugye?

Nyitó szavak

Új év, új élet, szokta volt mondani nekem valaki, legyünk akár júniusban is. Ám ha már új év akkor én is belevágok valamibe, amiből nem tudom mi fog kisülni. Nincs igazi célom ezzel a bloggal, csak annyi, hogyha épp olyan kedvem lesz írok valamiről, ami eszembe jutott, hogy kiengedjem a gőzt. Lesznek komolyabbak, komolytalanabbak, de a lényeg a lényeg: én jól ellegyek, és az pedig csak jó, ha valaki még néha élvezi is az olvasgatást. Egyelőre csak ennyi, majd dolgozok még az ügyön.