2011. január 15., szombat

Manapság az emberek sokat gyűlölködnek és ezzel én sem vagyok másképp. Utáljuk azt, ami rossz nekünk, ami árt nekünk, vagy ami csak egyszerűen nem tetszik. Egyesek már ezt is humornak veszik és a barátokat ugyanúgy szidják, mint felebarátokat és ellenségeket. De ahogy egyre jobban fáradok rá kell jönnöm, a gyűlölet értelmetlen. Persze egyszerűen ad célt az embernek egy olyan belső tűz, mely nem foglalkozik mással, csakis a lángolással és a felégetéssel, de végül nem lesz semmi jó sem belőle. A nap szépen lassan elrejtőzik a dombok mögött és én elfelejtem azt, hogy miért gyűlölködök, csak morgok magamnak az orrom alá, tudva, hogy ezzel kiengedhetem a gőzt, lehetőleg nem ártva senkinek. Majd a sötétségben ülve megláthatom azt, hogy bárki bármit is tett, kicsit sem számít. A gyűlöletem önmagát égeti el és rájövök, hogy hamuból és könnyekből amik utána maradtak nem olyan vicces homokvárat építeni. Sokkal jobb hátradőlni és hagyni az egészet a fenébe. Próbáld ki, egyszerűbb szarni rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése